6.Rész

Gyorsan össze szedtem magam átöltöztem egy laza cuccba. Mivel jó idő volt, szinte mindig az van egy kék topra és egy magasított derekú rövid farmerre eset a választásom. Még egy utolsó simítás a fürdő szobába fogmosás, fésülködés és egy alap smink feltevése az  arcomra és késznek nyilvánítottam magam. Egy táskába bele tettem a pénztárcámat, majd a telefonomat felkapva léptem ki a szobából. Harryt a napaliba találtam amint a régi képeimet nézi nagy bőszen. Torkomat megköszörülve hívóm fel magamra a figyelmet. Amire azonnal fel kapja a fejét és ajakéba beharapva néz végig rajtam. Én meg hagyom egyik lábamról a másikra állva várok, hogy valamelyikünk megtörje a kínos csendet. Amit ő tör meg.

- Kitettél magadért Moo.-kacsint rám. Szem forgatva sétálok mellé és megnézem melyik kép kelti fel az érdeklődését. Aztán meglátom azt a képet amikor még minden normális volt és jó. Azon a képen a régi életem volt. Akkor még voltak barátaim és az apukám is élt. - Kik vannak a képen?

- Apukám, anyukám és a legjobb barátnőm.- a végét szinte már suttogtam. Könnyes tekintettel fordultam meg és lépkedtem az ajtóhoz. Kitártam és vissza szóltam Harrynek.- Na jössz?-szedtem össze magam. Hatalmas vigyorral az arcán jött utánam miután bezártam az ajtót csöndben lépkedtünk egy más mellett le a lépcsőn.

- Gyere!-húzott ki az épületből kézen fogva. Majd megálltunk egy fekete kocsinál. Azt hiszem Range Rover lehet. Kinyitotta az ajtaját, segített beszállni és már is megkerülte az ajtót. Miután félbőgőt a motor azt hittem nem fogunk beszélgetni rá kérdezed, amire nem akartam válaszolni.- Mi történt a családoddal Moo?

- Öhm.......- nem tudtam, hogy kezdjek bele.- Nem vagyunk olyan jóba, hogy erről beszélnünk kéne.-találtam meg a hangom. Ő csak rám nézet amolyan beszélj már.- Apukám autó balesetben halt meg és utána magamba fordultam, emiatt el hanyagoltam a barátaimat. Utána már nem volt miről beszélgetnem velük. Így egyedül maradtam anyával.-meséltem el neki a lényeget,kéz tördelve. De azt nem mondtam el neki, hogy utána mi történt. Nem kell, hogy sajnáljon kaptam sajnálatból eleget, de attól még nem lesz jobb.

- Sajnálom!-rakta a szabad kezét a combomra és megszorította.

- Nem kell sajnálnod nem a te hibát az egész!- raktam vissza beszéd közbe a kezét a váltóra. - Hanem az enyém.

- Jaj Moo dehogy a tiéd nem tehetsz róla, hogy apukád meghalt.

- Nem úgy értem, arról tudom, hogy nem tehettek. Rosszul fogalmaztam a barátaim elvesztéséről tehetek én. Eltaszítottam magamtól őket!

- Azért ők is lehettek volna ki tartóbbak!-jelentette ki.- Nem tudják mit vesztettek.-rám kacsintott és be parkolt egy aranyos kis kávézó parkolójába. Le állította a motort, kicsatolta az övét én is ez tettem ki pattant a kocsiból már mentem volna utána mikor egyszer csak nem nyílt a kocsi ajtaja. Mi a?? Oda jött az oldalamra. -meg nyomta az ajtó nyitott és ki segített. 

- Micsoda úri ember.-forgattam meg a szemeimet és a kávézó felé vettem az irányt. Mire ő felnevetett, majd mellém érve újra meg nyomta az ajtó zárat. Kitárta a kávézó ajtaját mire mennyei illatok csapták meg az orromat.

- Éhes vagy?-kérdezte és oda vezetett egy asztalhoz. Nem akartam mondani mire megkordult a gyomrom.- Ezt egy igennek veszem! Mit kérsz??-oda adta az étlapot mire választottam magamnak egy extra csokis. tejszínes turmixot és két croissant.

- Ühm szeretnék egy extra  csokis. tejszínes turmixot és két  csoki darabos croissant.- adtam le a rendelést. Épp megfordultam, hogy elővegyem a pénztárcámat és oda adjam a megfelelő összeget, de mire vissza fordultam Harry már sorba volt. Na nem mintha hosszú sor lett volna. Körbe néztem a hangulatos helyen a fehér és a rózsaszín uralkodott. Kevesen voltak viszont sok mindet fogyasztottak. Épp a körmeimet nézegettem mikor Harry vissza ért.

- A hölgynek egy extra csokis. tejszínes turmixot és két croissan. És magamnak egy  gyümölcsös muffin és egy kávé.- adta elő úgy mint egy pincér.Én csak össze húzott szemöldökkel néztem rá még le ül.

- Móka Miki! Mennyivel tartozom?-néztem magam mellé a pénztárcámat keresve. Amit meg is találtam fel nézve egy nagyon dühős Harryt láttam magam előtt.- Mi a baj??

- A baj?- szólalt meg, mély és fenyegető hangon.-Az a baj drágám, hogy csont sovány vagy! Meghívlak reggelizni, de neked még ez se tetszik. Először csinálok ilyet egy lánnyal aki nem az anyám és nem a húgom, de neked ezt a dolgot is át kel húznod.-csattant fel.

- Bocsánat.-húztam magam összébb.- De ha neked sovány vagyok, akkor nem is értem mér vagyok itt akár most azonnal mehetnék is és megyek is bunkó. Amúgy se tudnám ki fizetni a reggelit a számlát megfigyelve.-köptem felé a szavakat. És nem érdekelve a döbbent arcát látva a fogtam az összes cuccom álltam fel és lépteimet meg szaporázva léptem ki az utcára. Körbe néztem, de mivel még nem is mertem jól annyira ezt a környéket hívtam magamnak egy taxit. Ami hála istenek hamar ide jött. 

Már épp szálltam volna be mikor Harry hangját hallottam meg.

- Mona Spell benne merj szállni mert olyat teszek amit magam is meg bánok!-kiabálta. Hátra néztem és annyit láttam, hogy Harry az ajtóba áll kezébe egy egy tálca amin a két üdítő volt és egy szatyor. Nagyon dühős volt!

- Nem parancsolsz nekem! Most pedig ha nem haragszol....-szálltam volna be a taxiba. De egy hang meg állította a taxist.

- Adok magának 30 dollárt ha most el hajt a hölgy nélkül!- a taxis füttyentett egyet és bólintott, hogy bele egyezik. 

- Ez nem igaz én hívtam a taxit!-sikítottam már szinte hisztérikusan. 

- Hé hölgyike tud annyit fizetni mint az úr?? És akkor el viszem!- én csak nemet intve a fejemmel adtam meg a választ. Harry lazán oda sétált meg adta a taxisnak az ígért összeget. És már itt sem volt. 

- Hát ez nem igaz ez most mire volt jó?? Hm? Elmehetem volna és akkor kereshettél volna magadnak egy másik lányt aki nem ilyen vékony és.........- befejezni nem tudtam mert nagy robaj rázta meg a mondandómat. Harry volt az ledobta a kezéből a cuccokat és eltüntette köztünk lévő távolságot.

- A fene egye meg a szerződést és azt az akaratos fejedet!- húzott a derekamnál közelebb  magához. Még végül az ajkaink össze értek. Mintha csak egy puzzle darabjai lettek volna a szánk úgy össze illettek, teljesen elgyengültem. Először csak óvatosan kóstolgatott, majd megnyalta az ajkaimat innentől tudtam, hogy engedélyt kért többre. Szét nyitottam a számat amit ő kihasznált és át dugta a nyelvét. És nyelveink mintha régi ismerősként találkoznának, így  fedeztük volna fel egy más száját. Az első normális csókom. Szinte bele olvadtam a karjaiba, majd levegő hiányába el váltunk. Egy más szemeibe veszve térképeztük fel egymást. Várva a másik reakciójára.