2.Rész

Mona szemszöge~


Hát el jött ez a nap is el költözöm otthonról. Hisz végül is nem élhettek a anyukám nyakán, így el kell költöznöm. Az értségim meg van , de munkám még nincs. Úgy, hogy az első napon már munkát kel keresnem! Fel kellek a puha ágyamról. Elmegyek zuhanyozni, majd fel öltözöm. A szobámba be  érve még egyszer körülnézek, minden hol dobozok vannak. Le ballagtam a lépcsőn és a konyhába mentem, ahol már anyu szorgoskodott. Észre se vett annyira bele volt merülve a gondolataiba, amíg a torkomat meg nem köszörültem. Azonnal felém kapta a fejét, és el mosolyodott.
- Jó reggelt kincsem.- szaladt oda hozzám és a karjaiba vont.- Istenem annyira hiányozni fogsz!-szorongatott meg.
- Anya nem kapok levegőt!-préseltem ki magamból. Mire elengedett. Leültem az asztalhoz és töltöttem magamnak egy pohár tejet.
- A kedvencedet csináltam gofrit és csoki pudingot.
- Hm köszönöm anya. Csodásan néz ki!- mondtam mikor elém rakott egy tényér gofrit.- Anya ne néz már zavarba hozol.
- Biztos, hogy el akarsz menni? Hidd el megoldjuk!- nézett rám könyörgően. Én csak meg ráztam a fejem, mire ő le mondóan sóhajtott. Apukám halála után nem tudtuk úgy fizetni a kiadatásokat mint például víz, gáz. Mivel anyu nem dolgozott és felőröltük a megtakarításokat és nem volt se nagy szülőm se rokonunk. Anyu újra munkába állt, de még így se annyi a fizetése, hogy egy ekkora házat fen tudjon tartani vele. Ezért ő is és én is elköltözőm. Csak, hogy én már egyedül élem tovább az életem.
- Anya tudod milyen véleményen vagyok erről. Hidd el meg fogod szokni és majd mindig meg látogatlak. Ezt megígérem!- néztem könnyáztatta arcára. Miután befejeztem a reggelit le cipeltük az összes cuccom a kocsihoz és elindultunk. Irány Los Angeles! Az utat végig csendbe néztem, amíg el nem értük Los Angeles-t az után végig az ablakra voltam tapadva néztem az embereket a hatalmas épületeket ez mind el varázsolt. Majd tovább mentünk Los Angeles külvárosába. Nem volt annyira le pukkant hely viszont korántsem olyan volt mint ahol éltem. Leparkoltunk a megfelelő helyen és egyszerre néztünk össze.
- Hát itt vagyunk- szólalt meg anya, majd kinézett a szél védőn.-Még haza mehetünk meg amúgy se hagynálak itt.
- Nem anyu, ez nem így megy. Itt fogok élni keresek egy állást és már itt sem vagyok ígérem. Csak addig leszek itt amíg össze nem tudom magam szedni.
- Rendben, de tudnod kell, hogy ha bár mi baj van csak hívj vagy gyere hozzám.
- Ígérem anya.-mondtam és ki pattantam a kocsiból. Miközben vittük fel az első dobozokat alaposan végig néztem a lépcsőházban hála istenek nem olyan mint a filmekben. A néni akitől ki vettem a lakást jól mondta nem nagy szám az épültet viszont nem laknak benne rablók, gyilkosok és prostituáltak. Majd megérkeztem a lakáshoz amit kaptam kis cetlit pontosan a 18-as lakás volt második emeleten elő vettem a kulcsom és be nyitotta. A lakás szép rendezett volt és bútorozott. Így csak néhány dolgot kell be szereznem. - Hát ez lenne az anya.-szólaltam meg elsőnek. Anya lerakta a dobozt a kezéből és beljebb ment. Némán nézett körbe néha hümmögőt. Vártam a választ mert már ideg tépő volt a némasága.
- Tökéletes neked!- mondta. láttam rajta,hogy megkönnyebbült.
- Tudom.- mosolyogtam rá. Azután már gyorsan ment minden felhoztuk az összes dobozt és ki is pakoltunk. Itt volt az ideje a búcsúzkodásnak.
- Ha bármi van hívj. Ha nem érzed jól magad gyere haza. Tudod a mentősök számát a rendőrségét..?
- Igen anya ne aggódj! Menj ha bármi van hívlak és remélem ugyan úgy te is! Hiányozni fogsz!-öleltem át.
- Te is nekem.- egy utolsó ölelés és be ült a kocsijába intett, majd el hajtott. Hát ennyi volt most kezdődik az igazi életem első napjai.Fel szaladtam a táskámért magamhoz vettem némi pénzt és már indultam is egy újsággal a kezembe ahol hirdetések sokasága volt. Kezdődjék az állás vadászat! Már vagy nyolc helyen jártam. Voltam egy pékségben. Ott mivel nem értettem a sütéshez eszük ágába se volt fel venni. Majd voltam egy nőnél akinek bébiszitter kellet volna, azt meg én nem vállaltam és ez csak kettő szörnyű állás ajánlat. Egyik kutyasétáltatás lett voltan három kutya. Mind három Dán dog. Már este nyolc óra volt. És még csak reggelizni voltam. Így be ültem egy gyors éterembe. Rendeltem magamnak egy adag sült krumplit és egy szelet rántott húst és amíg vártam gondolkoztam, hogy most mi legyen szükségem van állásra mert ha nem lesz pénzem ki raknak. Most mit csináljak? Amíg gondolkoztam észre se vettem, hogy leült valaki elém szembe.
- Heló állást keresel?-kérdezte az idegen. Felkaptam a fejem rá lány volt és szép. Mármint nem szeretem a lányokat, de ő tényleg szép volt. Arany szőke haj kék szem.
- Igen, de honnan tudod?
- Szívi előtted van egy újság tele karikázva az állás ajánlatok című oldal.- nevetett fel.- Lenne egy ajánlatom! Eszünk és velem jössz és meg mutatom miről lenne szó oké?  Kihozták rendelésem majd az idegen is kért valamit.
- Hogy hívnak? -kérdezte.
- Mona Spell. És téged?
- Britney Jhonson. De hívj csak Brinek.- nagyon jól elbeszélgettünk kiderült, hogy ő is egyedül él nem is olyan messze tőlem. Mikor be fejezetük álltam volna fel, hogy rendezem a számlát amikor Bri csak le legyintett. hogy majd ő fizet le rakott néhány dollárt és már itt sem voltunk.
- Köszi, majd meg hálálom.- hálálkodtam miközben elindultunk egy ki világított helyhez.
- Nincs mit és ne aggódj nem kell vissza adni.-kacsintót rám és be fordult egy sikátorba. Kicsit beljebb mentünk az én szívem pedig örült tempóban vágtatott.
- Hova megyünk?. hangom alig hallatszott.
- Ne parázz. Csak ide jöttünk.-állt meg egy ajtónál. Elővett egy kulcsomat és ki nyitotta. Amint beléptünk hatalmas hang zavar csapta meg a fülemet szinte  mindenhol fél meztelen lányok szaladgáltak fel alá,miközben folyton egy nevet mondtak.
- Paolo szét szakadt a harisnyám.
- Paolo nem találom a toppom.- nyávogták és ehhez fajta mondtatok hangoztak a lányok szájából. Majd egy félig kopasz pasas jött oda igen furcsa járással.
- Bri ebből elég volt ezek a lányok szét szednek engem.- sopánkodott.
- Megoldod, tudom , hogy meg fogod, de most nem érek rá lányok pontosan tíz órakor kezdődik az elő adás, addig szeretném, hogy mindenki felkészüljön. Ő itt Mona ő is itt fog dolgozni.- jelentette ki. Én csak meg szeppenve néztem körbe.
- De hát mind meg vagyunk. Nincs szükségünk több ne bánts virágra!- szólalt fel egy vörös hajú lány.
- Ezt, majd én eldöntőm Amber!-csattant fel.- És ő különben is nem ide tartozik! Hol van Ricky?-kérdezte ekkor megjelent egy nagyobb darab jó képű fiú.- Ő lesz az új társad.-mutatott felém. Meg kell tanítanod mindenre!-osztotta ki a feladatott. Majd össze csapta a tenyereit.- Egy óra és show time emberek. Ez volt körülbelül egy hete és mindenbe bele tanultam anyunak egy szót sem szóltam, hol dolgozom. Rendesen bele tanultam mindenbe Ricky és Bri lett a legjobb barátom. Jó állásom van mint csapos. Néha pincérnő, de akkor is ott van mindig mellettem Dave a kidobó srác. Bri szerint azért van így mert meg kell őriznem az ártatlanságom. Hogy legalább egy valaki innen ne kerüljön a pokolba. Bri szólt, hogy reggel vendégeket várunk valamelyik táncos lányt el viszik egy időre így mindenkinek korán be kellet menni még nekünk is Rickyvel.

Harry szemszöge~

Miután leléptem Paultól haza mentem. Nagyon ideges voltam. Még, hogy egy lányt dugjak néhány hónapig vagy akár rosszabb évekig?! Még a hideg is kiráz engem. Senki nem ért meg, nem tudják milyen így élni. Olyan, mint Niall-nek a kaja egy percig se tud másra gondolni. Csak ő jobban járt mivel a kaja iránti vágya még elfogadható, viszont az én vágyam nem. Anyuval 13 évesen tudtuk meg ezt a "ritka betegséget" ő is kiakadt nekem pedig fogalmam se volt róla, hogy miről van szó. De már mindegy is. Mindenki csak megakar változtatni senki sem akar elfogadni, hátha még a sajtó megtudná a bandának is és nekem is végem van. Azt pedig végkép nem hinném, hogy valaki így elfogadna engem. Mikor ideges vagyok fel hívom mindig anyát. Lehet, hogy ciki, de ő legalább valamilyen szinten egért és meg hallgat. Kikérem a véleményt erről az egészről. Telefonomat felvéve néztem meg a telefon könyvet, majd az első névre nyomva tárcsáztam anyát. Azonnal fel vette.
- Szia kisfiam!- szólt bele vidáman.- Minden rendben?-kérdezte
- Anya- fúlt el a hangom.- Én ezt nem bírom.
- Mi történt? Harry válaszolj!
- Bajba kevertem a bandát a folyamatos nő ügyeimmel tegnap stúdiózni kellett volna mennem, de én egy lány mellett voltam, majd Simon be hívott és azt mondta, hogy elég volt ebből. "Vesznek nekem egy lányt" idéző jelben és csak is vele lehetek. Nem biztos, hogy ki fogom tudni bírni.- mondtam el egy szuszra.
- Kis fiam lehet ez így jobb lesz tudom, hogy erős vagy és ki bírod na meg ez így kicsit lecsendesíti a sajtót is.
- Igen anya talán igazad van. Anya?
- Igen?
- Szeretlek-suttogtam.
- Én is kisfiam. Nagyon szeretlek.- sírta el magát.
- Üdvözlöm Gemmát és Robint szeretlek titeket szia anya-köszöntem el tőle. Majd leraktam.Egész este nem tudtam aludni nem ment, csak is egy dolgon járt a fejem, a szexen. Mindenről a szex jutott eszembe. Többször is fogtam a kezembe a telefonomat, hogy most már pedig felhívok egy lányt magamhoz valakit, de anya szavai megjelentek mindig a fejembe " Ki bírod kis fiam ". Így egész este fen voltam, talán aludtam egy két órát az is sok.
Reggel hatkor felkeltem, lefürödtem, majd felöltöztem és ettem valamit. Összeszedtem magam és kiléptem az utcára, be ültem kocsiba és indultam Simonhoz. Az épület előtt leparkoltam és be mentem az épületbe. Fel se kellett mennem, mivel Simon és Paul már ott volt. Majd Simon meg szólalt, bár ne tette volna.
- Jé fel tudott kelni és még él!-célzott arra, hogy tegnap este nem voltam lánnyal.
- Két vagy egy órát aludtam kanos vagyok mint állat úgy , hogy menjünk már had kapjam meg azt a lányt és már itt se vagyok vele.-mosolyogtam ördögien fel rá.
- Neked is jó reggelt Harry!-forgatta meg a szemeit Paul.- Nem is te lettél volna, ha nem osztod meg ezt velünk igaz?
- Igen, igaz!- mosolyogtam bájosan.
- Na induljunk.- terelt ki minket Simon az épületből.
- Amúgy hova is megyünk?-kérdeztem meg, amint beültünk a kocsiba Paul a vezető ülésre Simon és én pedig hátra.
- Hallottál már arról a nevű helyről, hogy pokol?-fordult felém Simon.
- Hahaha nagyon vicces vagy Simon.- mondtam gúnyosan.
- Nem, így hívják azt sztriptíz bárt ahova a hírességek járnak. Ez ilyen exkluzív hely nem mindenki mehet csak úgy oda.-válaszolta.
Az út további része csendben telt még nem egy hatalmas inkább színháznak tűnő helyhez nem értünk. Paul előre ment és mi mentünk utána egy magas szőke hajú lány várt minket elő.
- Hello, Birtney Jhonson vagyok. - nyújtotta kezét nekünk.
- Hello Harry Styles. - villantottam meg csábító mosolyom.
- Nyugalom nagy fiú én a bár tulajdonosa vagyok.-kacsintott rám, majd Simonnak és Paulnak is be mutatkozott.- Hát akkor menjünk be!
Amint beléptünk láttam, hogy  az egész hely luxus volt. Tényleg mindenhol bőr ülések. Piros és arany színvilág, majd ki nyitott egy fekete ajtót és két szintes néző tér volt ott, elől egy nagy színpad és mindenhol táncos rúd, külön bokszok, majd oldalt egy bár. A színpad tele volt lányokkal legalább tizenketten voltak. Mindegyik gyönyörű volt.
- Lányok ő itt- mutatott rám.- Harry Styles. Mellette pedig Simon Cowell és Paul Higgins.
Mindenki be mutatkozott egy két nevet megjegyeztem akik fel keltették az érdeklődésem főleg Amber. Nagyon jó nő, de Simon csak a fejét rázta. Amber épp beszélt, amikor egy csilingelő nevetést halottam oldalról. Oda fordultam és egy gyönyörű lányt láttam egy magas fiúval épp valamit mondott neki, ami megnevettette a lányt.
- Ki az a lány?- fordultam Bri felé miközben a lány felé mutattam.
- Mona Spell. Ő nem táncol.-fejezte be. Majd vissza fordult mikor jött a következő, de rá se hederítettem csak a lányt néztem, ahogy nevet. Ahogy pakol, majd össze akadt a tekintetünk. Egy percig egymás szemébe néztünk, majd meg villantottam a bugyi szaggató mosolyomat mire a lány elpirulva fordult meg.
- Nekem ő kell! - jelentettem ki.
- Kim kell?-kérdezte Bri.
- Nem, nekem Mona kell!-mondtam és fel pattantam a székemről ahova ültettek és elindultam az áldozatom felé.



Kész a második rész :3 Remélem tetszik